Lehet, hogy furcsán nézett ki: öt lány megy együtt a gimibe. Ezt Castiel perverzen vigyorgó arcáról is le tudtam olvasni. A folyosóra érve szétváltunk, mert, bár egy osztályba tartozunk, nem mindig van ugyanabban a teremben óránk. Armint láttam a B terem ajtajában.

- Csajos délután volt? Videojátékokról is beszélgettetek?

- Nem. Csak fiúkról- kacsintottam és beléptem mellette az osztályba. Magyar lesz. Leültünk a padba és Armin mutatott egy újfajta játékot. A neve Run, egy ügyességi szintű ugrálós játék.

- X- Boxon könnyebb vele bánni. Hétvégén átjöhetnél, hogy megmutassam- mosolygott.

- Rendben- becsöngettek az órára. Mikor a hátsó folyosón siettem végig, hogy a második emeleti kémiaterembe menjek, beleütköztem Nathanielbe.

- Bocsánat!

- Semmiség. Mondd csak, ráérsz délután?

- Azt hiszem, igen.

- Eljöhetnél velem a parkba- pirult el.

- Először be kell ugranom Melodyhoz a táskámért.

- Melody szülinapja volt?- érdeklődött. Bólintottam. - Te tudtad?

- Igen és szóban fölköszöntöttem.

- Értem- ránéztem az órámra- Most mennem kell. A kertészklub már vár- ezalatt Jade- t értettem. Elköszöntünk egymástól. Délután izgatottan tűztem a hajamba a csatom.

 

- Elkészültél?- az ajtó túloldalán Kentin állt.

- Csodálom, hogy kopogsz!- megöleltem- Szia!

- Vigyázz magadra- Kentin eléggé aggódós bátyus, de nagyon szeretem. A park vaskapujánál már ott várt rám Nathaniel.

- Meghívhatlak egy fagyira?

- Öhm... Igen, köszönöm. Miután megvettük a fagyikat, leültünk a fűbe, és elkezdtünk beszélgetni.

- A te szüleid jóban vannak?- kérdezte Nat. Épp egy házaspár tolta el előttünk a babakocsiját, gondolom innen jött a kérdés. - A szüleim külföldön dolgoznak, évente egyszer- kétszer látj... látom őket. - Hát te szüleid?

- Nagyon jól kijövök velük, bár apukám egy kicsit szigorú. Azt akarja, hogy sikeres legyek- Nathaniel halványan elpirult. Rövid idő alatt elfogyasztottuk a fagylaltjainkat. Nathaniel fölállt és a kezét nyújtotta felém. Elindultunk egy fűzfa felé.

- Szeretsz fára mászni?

- Igen, szeretek- bámultam felfelé. Nath bakot tartott nekem, hogy fel tudjak kapaszkodni az ágakra, aztán felugrott mellém. Gyönyörű kilátás tárult elém. Az egész parkot be tudtam látni. A kis tavat, amin sárga vízililiomok úszkálnak, a sok virágot az ágyásokban és a körülöttük repkedő pár pillangót. Ide minden nap el fogok szökni naplementét nézni. A teliholdat is innen fogom bámulni.

- Biztosan nem tudsz még az osztályunk bandázós helyeiről- szólt óvatosan Nathaniel és körbe is nézett, nehogy valaki meghallja mit mond.

- Azt sem tudtam, hogy vannak bandázós helyeink- mondtam a csodaszép kilátástól kábultan. Nathaniel lesegített a fáról. Elvezetett egy bokroshoz és elhúzta az ágakat. Egy kitaposott út látszódott.

- Ezt nevezzük Mézeskalácsháznak. Iris édesapja segített az építkezésben- egy faházhoz értünk. - Mindenkinek van hozzá kulcsa- rázta meg a vaskarikán függő fémet Nathaniel. -

Nekem még nincs.

- Tudom. Pénteken ül össze az osztály.

- Jó tudni- morogtam. Nathaniel kinyitotta előttem a kisház ajtaját, hogy benézhessek rajta. Gyertyák álltak az asztalon és az ablakokban. A padlón szőnyeg és néhány párna. Otthonosnak tetszett.

- Van még egy- miután meggyőződtünk róla, hogy nem figyelnek, kiosontunk a bokrosból.

- Ez a cserjés meddig húzódik?- néztem hátra.

- A faltól addig a fűzfáig- Nath a távolba mutatott- Mondhatni összeköti az égtájakat. A falat: Kelet, a fűzfát: Dél, egy karót a földben: Nyugat és a mohás köveket: Észak.

- Különleges. És a másik?

- Egy nyárfa tetejére épült, amit fenyvesek vesznek körül. Hasonlít a Mézeskalácshoz.

Ezen muszáj volt kuncognom. - Megmutatod?- kértem. Egészen aranyos a Völgy- ez a ház neve- annyi különbséggel, hogy piros szőnyeg helyett barna van. Kikukucskáltam a tűlevelek közül. Egy pók épp akkor ereszkedett alá a hálóján, az orrom elé.

- Ááá!- ledermedtem. Nathaniel hátulról belémkarolt és elhúzott a nyolclábútól. Az állatot nem bántotta. Én mosolygtam magamban, egyrészt azon, mert ugyanúgy félek a pókoktól, mint a bátyám. Másrészt mert Nathaniel ilyen rendes. Az ajtónk előtt elköszöntem tőle.

- Köszöm a mai napot! Csodás volt!- egy puszit nyomtam az arcára.

- Szia Yimi! Holnap a suliban!- mondta. Milyen lazán kezelte a helyzetet. 

 

Remélem tetszett! Ha van egy ötleted írd meg kommentben :) Nelly

Megosztás a facebookon