- Yimii! El fogsz késni!- kiabált fel nekem a lépcsőfordulóból Kentin.

- Te is késtél már el! Ne mormogj!- jelentem meg egy sporttáskával a kezemben. Kentin nekidőlt a falnak és ravaszul nézett rám.

- Lesz szó fiúkról is?

- Ez csajos buli. Már hogyne!

Kentin nevetett. - Gyere! Menjünk- átkarolt, mint a barátok egymást és úgy sétáltunk el Melodyékhoz. Azt mondta a szülei elutaztak a munkájuk miatt. Egy pillangót és egy darut hajtogattam neki, és el nem maradhat a csoki: cseresznyekrémes Milka.

- Megyek mielőtt becsöngetsz. Biztos nem akarod, hogy meglássanak- fordult meg.

- Várj!- megragadtam a kezét- Ne nyúlj a kabalaállatomhoz.

- Jólvan- mikor átölelt még a fülembe súgta: Mikor akarod elmondani nekik? Nem válaszoltam. Megvártam amig eltűnik a sarkon, és egy sóhajtás kiséretében becsöngettem. Rosa nyitott ajtót.

- De jó, hogy itt vagy! Mi újság?

- Á! Yimi kerülj beljebb!- lépett Rosalia mellé Melody. Nagyon szép szobája van. Kicsit restellem, hogy én érkeztem utoljára... Átadtuk a csomagokat Melodynak és segítettünk neki tálalni a finomságokat.

- Yimi neked ki tetszik?

- Rosa!- szólt rá Iris.

 

- Semmi gond. Azt hiszem Nathaniel. Hát nektek?

- Én Leighhel járok. Talán láttad már a butikban- vetette föl Rosa.

 

- Nekem, bevallom kicsit bejön Alexy- szólt félénken Viola.

- Megkérdezhetem mit gondol rólad, ha akarod- fordultam Violához.

- Láttalak valamelyik nap Nattal. Ti jártok Yimi?- szimatolt Rosa.

- Csak barátok vagyunk.

- Még- emelte föl az ujját Rosalia.

- Azt hallottam Nathaniel régen jóban volt Lysanderrel- mondta Iris.

- Nehéz lenne elképzelni- mosolyogtam- Egyikük sem bőszavú...

- Igen. Nathaniel inkább olvasni szeret- Melody.

- Tényleg?- kaptam föl a fejem. Bólogattak.

- Ti mennyire ismeritek Kentint?- kérdeztem.

- Én nagyon jóban vagyok vele. És... egyszer... véletlenül láttam... az öltözőben, mikor öltözött. Póló nélkül...- pirult el Iris.

- Én Castielről azt tudom, hogy festi a haját. Régen fekete volt neki- mutatott egy képet Rosa.

- Amúgy azt hallottam Lysanderrel együtt zenélnek és egy zenekart alkotnak- mesélte Melody.

- Armin és Alexy szerintem kedvelik Yimit. Elég sokat beszélgetsz velük- mosolygott rám Melody.

- Tudtátok, hogy Kentin fél a pókoktól?- kotyogott közbe Iris.

- És azt, hogy csak vizet szokott inni?- vetettem föl.

- Láttátok már a kontaktlencséjét?- kérdezte Rosalia.

- Te Yimi. Te játszol valamilyen hangszeren?- érdeklődött Melody.

- Régen zongoráztam, 

most pedig gitározok.

 

- Castiel is gitározik! Csak ő rockzenét szeret- lelkendezett Iris.

- Mesélsz még magadról Yimi?- kérte Viola.

- 14 vagyok. Szeretek lovagolni és tudok is. Öhm... van két kutyám Kakaó és Csont. Kakaó egy barnás szőrű Golden Retriever, Csont pedig egy hosszúszőrű kutyus. Nagyon szeretek olvasni, a fantasy a kedvenc műfajom. Ó! És fára mászni is szeretek.

- Én is tizennégy vagyok, mint mindenki. Szeretem a divatot, a vásárlást... -

És ha beleszólhatsz mások dolgába- szóltam közbe.

- Nagyon vicces! Szeretem a strandot, a cicákat és nyuszikat. Van egy nyuszim akit Mufinak neveztem el. Viola?- adta át a stafétát Rosalia.

Viola elpirult és belekezdett: - Hobbim a rajzolás, nagyon szeretek rajzolni. Bejön... Alexy... Szeretem a zöld színt és a sétákat.

- Én mindenféle kézműves dolgot nagyon szeretek, és a lila színt. Igazán kreatív vagyok... Néha én is szoktam olvasnii... Az osztályom DÖK-ös képviselője vagyok- mesélte Melody, miután Viola befejezte.

- Tizennégy éves vagyok, értelemszerűen. Gördeszkázok, értek a számítógépekhez és a hajfonáshoz, Ken legjobb barátja vagyok... sokat beszélgetek vele. Kedvencem a mentás fagyi és a rövidnadrágok- mosolygott Iris.

- Van valakinél rágó? Az epres a kedvencem- mondta Rosa.

- Ti festettétek már be a hajatokat?- kérdezte Melody. -

Én... egyszer az egész hajam végét... Kékre krepppapírral- jelentkeztem.

- Tartós? Egyszer kipróbálnám- motyogta Melody.

- Négy- öt napig megmarad és felvinni a hajra is könnyű. Bevizezed a papírt, amilyen színűt szeretnél, de lehetőleg valami sötétebb fajta legyen, és rátekered a hajadra, aztán egy csík alufóliát. Tíz- tizenöt perc múlva leszeded, és kész- néztem ki az ablakon. Megláttam a teliholdat és azonnal megijedtem.

- Melody, megmutatnád a mellékhelyiséget, kérlek- próbáltam higgadt maradni.

- Persze.

- Köszönöm- az ajtót magamra zártam és megvártam amig elmúlik a fejfájásom, közben ezt mondogatva magamban: Ne változzak át, jaj, csak ne változzak át! Mikor visszatértem a lányokhoz, Iris épp azt kérdezte, hisznek- e a lányok a városhoz kapcsolódó legendákban.

- Nincs okom rá, hogy higgyek az angyalokban- emelte föl a fejét álmoskásan Rosalia.

- Nem megyünk aludni? Szerintem mindenki álmos- szóltam. Leoltottuk a lámpákat, de mielőtt elaludtunk volna Rosa még gyorsan azt mondta: - Tudtátok, hogy Lysandernek van egy tetkója?

- Rosa! Aludj már!- szóltam rá. Mindenki nagyon gyorsan álomba merült. Nem feküdtünk le olyan későn, mert holnap iskola lesz.

Megosztás a facebookon