Megvártam, amíg besötétedik. Kilenc óra felé átváltoztam angyallá, kinyitottam az ablakot és, mielőtt kiugrottam volna rajta, láthatatlanná váltam. Kicsit a sírás kerülgetett, hogy a legjobb barátom után kell kémkednem. Óvatosan leszálltam Arminék kertjében. 

Hihetetlen, hogy most hívatlanul léptem be ide. Körülnéztem. Nem szerettem volna az ajtón bemenni. Észrevettem, hogy Alexy szobájának ablaka nyitva áll. Gyorsan felugrottam a párkányra. Alexy épp az ajtóban állt és kifelé nézett. 

- Nekem még el kell intéznem valamit- hallottam Armin hangját. Ösztönösen lépdeltem a hang irányába. Óvatosan kikerültem Alexyt. Éppen akkor csukódott be az ő szobájának ajtaja, mikor kiléptem a folyosóra. Utálom, ha szilárd tárgyakon kell átmennem- sóhajtottam. Koncentráltam. Éreztem, ahogy a testem "cseppfolyóssá" válik. Vettem egy nagy levegőt és átléptem a csukott faajtón. Armin épp a számítógépe előtt ült. Egy e-mailt írt. Hirtelen lenéztem magamra és megtapogattam lábam. Huh. Még láthatatlan vagyok. Közelebb sétáltam. Aggódva elkezdtem olvasni a szöveget. 

Szia, Rosa! 

Tudom, hogy nem tartottad meg a titkom, mert a lányok mostanában kerülnek. De mi elvetni való van benne? Nyugtass meg, hogy Yimi legalább nem tudja. Vagy ő volt az első, akinek elmondtad? Én nem vagyok haragtartó, de most messzire mentél. Mielőtt Yimi az iskolába, a legjobb barátok voltunk. Tudom, hogy most ő lépett az első helyre, de szeretném, ha nem kerülnél ennyire. Yimi nekem is a barátom, de ez nem jelenti, hogy te nem vagy az. Kérlek, az igazat írd meg: 

Armin

Miután elolvastam, majdnem elállt a lélegzetem. Ezentúl nem fogom hagyni, hogy Rosa elmenjen a fiúk közeléből. (Igaz, ami igaz, mindig fiúk közelében van.) Lehet, hogy bonyolult lesz a dolog. Mankóval járni, kertészklubban segíteni és összetartani két barátot. Aztán, ott van Nathaniel. Erre a gondolatra elmosolyodtam. De, vajon mit szólna, ha most így látna? Mármint mankó nélkül. Elmagyaráznám neki, hogy az angyaloknak nincs fájdalomküszöbük, mert túlvilági lények. Aztán eszembe jutott, hogy ha emberileg megsérülünk, mi angyalok és aztán változunk át, az emberi sebünk begyógyul. A homlokomra csaptam. Jaj, ne! Ez kiment a fejemből! Egy pittyegő hangot hallottam. Gyorsan odaléptem Armin gépéhez. Rosalia már válaszolt. 

Armin! 

Tudod, hogy szeretlek, mint barátot és hogy soha nem mondanám el a titkodat! Ugyan mit szólna rá Yimi, ha tudná, mik vagyunk? De azt is tudod, hogy mindig mindent neki fogok először megmondani. Lányos pletykákat... De ilyet nem! És nem azért kerüllek, mert már nem szeretnék a barátod lenni, csak egyszerűen eltávolodtunk. Yimi miatt. De nagyon szeretem őtés tudom, hogy te is! Béküljünk ki a gondolattal, hogy már nem vagyunk olyan közel egymáshoz. Puszillak: Rosa 

Furcsa és titokzatos levélváltás volt ez és nem sokat értettem belőle. Csak azt, hogy magamat okolhatom, ha a régi kapcsolatok megváltoztak. És azt, hogy a többieknek van egy titkuk, amit szégyellnek előttem. Úgy érzem, az elkövetkezendő hónapokban sok munka vár rám. Azt hiszem, eleget láttam. Most elmegyek, de holnap visszatérek! Azt nem derítettem ki, vajon Rosalia tényleg jól gondolta-e, hogy Armin szerelmes belém. Csak még több kérdést ástam elő. Ebben mindig is jó voltam. 

Remélem tetszett ;) :Nelly 

Ötleted kommentben! 

Megosztás a facebookon