- Utálom, ha kémiából felelünk! Szinte biztos, hogy engem kiszúr magának a tanár!- panaszkodtam Arminnak.

- Nekem Faraize-nál nincs szerencsém- sóhajtott.

- Mr. Faraizenak meg az igazgatónőnél.

- Kicsit szétszórt ember, meg kell vallani- érvelt Armin.

- Te tudod, Rosának mi lesz a következő órája?

- Ami nekünk is. Rajz.

- Jaj! Tényleg!

- Neked kellene tudnod, te vagy a barátnője- csóválta a fejét Armin.

- Lassan szétszórtabb leszel, mint Lisander!- mondta Alexy.

- Már te is! Na, mindegy. Nekem meg kell keresnem Rosát!- igyekeztem minél gyorsabban az A terem felé venni az irányt. Már a lépcsőházban sétáltam, mikor a hercegnő megjelent.

- Nicsak! A kis kétballábas. Figyelj oda jobban!- csak a következő pillanatban jöttem rá miről beszél, mikor ellökött. Gúnyosan nevetve a második emelet felé ment.

- Yimi, jól vagy!?- futott oda hozzám Nathaniel.

- Azt hiszem- simogattam meg a lábom.

- Nem láttad Rosaliát véletlenül?- kérdeztem.

- De. Éppen Melodyval beszélgettek a DÖK-ös teremben.

- Ok. Köszi!- mondtam és elmentem, mert kínosan éreztem magam azért, mert félreértettem a dolgokat. Remélem nem tudja. Gyorsan benyitottam a DÖK-ös terembe. Szerencsére mind a két lány ott volt még.

- Rosa, beszélnünk kell! Meg szeretném tudni, miért sietsz el mindig olyan gyorsan, amikor Arminék a közelemben vannak?- bukott ki belőlem mindjárt.

- Yimi, te még nem jöttél rá?

- Mire kellet volna?

- Jaj, de naiv vagy!

- Rosa!- szóltam rá.

- Bocsi. Armin szerelmes beléd!- kiváltotta belőlem a döbbenetet a mondatával. Hogy Armin szerelmes legyen belém? Hiszen csak barátok vagyunk! Mondjuk, sosem próbáltam az ő szemszögéből nézni a dolgot. Akkor inkább helyesbítenék és így mondanám: az én részemről csak barátok vagyunk.

- De, én Nathanielért vagyok oda- nyögtem ki. Megzizzent a telefonom. Kivettem a zsebemből és feloldottam. Érkezett egy üzenetem. Remélem nem valaki, akin segítenem kell- gondoltam. Angyalként néha akad, hogy valakinek láthatatlanul segítenem kell a barátaim közül. És most épp Armin képe állt az üzenetben és a szivárvány színeiben villogott. Ez az jelenti, kémkednem kell. Remek...

- Yimi?- nézett rám Rosa.

- Hogy?

- Hétvégén az osztály a Mézeskalácsban gyűlik össze- jelentette ki Melody.

- Még jó, hogy szabad vagyok- poénkodtam.

- Mehetünk órára?- Melody vállára vette a táskáját.

- Persze- mondtam és az orromat lógatva besétáltam az A terembe a lányokkal. Többet nem tudtam az órán figyelni, mert az járt az eszemben, hogy a legjobb barátom után kell kémkednem. Hazafelé az egész várost megkerültem, hogy kiszellőztessem a fejem. Mikor a parkon keresztül sétáltam, valaki utánamkiáltott. Kentin volt az.

- Történt valami?- aggodalmaskodott. Ő mindig megérzi, ha szomorú vagyok. Nem csoda, hisz a bátyám és angyal.

Sóhajtottam egyet és éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon. Kentin vállára hajtottam a homlokom.

- Armin után kell szimatolnom.

- És?

- Félek, hogy olyat derítek ki, amit nem akarok.

- Például?

- Például azt, hogy szerelmes belém.

- Nyugodj meg, jó? Majd segítek.

- Nem. Ezt egyedül kell megcsinálnom. Nem leszel mindig ott. Nekem kell ma este elmennem Arminékhoz. Csak nekem- ezt nem csak mondtam, éreztem is.

Remélem tetszett:     Nelly :)

Ha van ötleted:      kommentelj :)

Megosztás a facebookon