(Bocsánat, hogy nem raktam fel egy ideje új bejgyzést, de sok a tanulnivalóm) 

- Nem hiszem el, hogy ilyen béna vagy!- szitkozódott Kentin mikor hazaértem. 

- Most nem azt kellene mondanod, mint régen? Azt, hogy "Katona dolog" és megvígasztalni?! 

- Az régen volt. De most eltört a bokád, te szerencsétlen! 

Nem volt kedvem tovább hallgatni a bátyámat, ezért bementem a szobámba és rázártam az ajtót. Éppen még mielőtt az első könnycsepp végigfolyt volna az arcomon. 

Másnap reggel úgy tettem, mintha egy átlagos nap kezdődne. A narancssárga rúzsomat reggeli után még gyorsan, a tükröm előtt "megigazítottam". A parkon keresztül Kentin ment, én pedig megkerültem a parkot és a butik mellett sétáltam. Szerencsémre találkoztam Rosaliával. Ő persze azonnal kifaggatott és megesküdött rá, hogy kideríti, ki volt a szőke lány. 

- Nem szügséges Rosa. Én nem vagyok olyan mint, te. Ebből nem lesz kórház egy féltékenységi roham miatt- nevettem. 

- Hé! Na jó... Talán jogos... 

- Talán?- kérdeztem. 

- Yimi!- integetett nekem Armin. 

- Szia Armin! Heló Alexy! 

- Sziasztok lányok!- üdvözölt minket Alexy is. 

- Akkor én megyek is- mentegetőzött Rosa és elsétált a kert felé. Értetlenül néztem utána. Ahányszor a fiúk megjelennek Rosalia elmegy. Ezen nem volt több időm gondolkodni, mert el kellett indulnom a terembe, ha a többiek előtt akartam beérni. A lépcsőnél összetalálkoztam a szőke lánnyal. 

- Nicsak! A bicebóca megjelent! 

- Mit akarsz?- morogtam. 

- Épp Nathanielelt kerestem. 

- És miért? 

- Az személyes. 

- Akkor menj és ugráld körbe a kis Nathanieledet!- vetettem oda neki és igyekeztem gyorsan beérni a terembe. Azt hiszem kicsivel gorombább voltam kelleténél... Ebédszünetben megmutattam Rosának a szőke hajú lányt. Két másik lányis volt vele, egy fekete és egy barna hajú. 

- Ők Charlotte, Lin és Amber. De azt hiszem, te valamit félreértettél, mert Amber Nathaniel húga- magyarázta. 

Ledöbbentem. 

Remélem tetszett :) Nelly 

Ötleteket kommentben! ;) 

Megosztás a facebookon