Szinte futva mentem az iskolába. Alig bírtam reggel fölkelni, mert este sokáig írogattunk Rosával facebookon. A kapu előtt kifújtam magam. Az én rutinom!- gondoltam.

- Csodálom, hogy ideértél!- tapsolt nekem Kentin a falnak dőlve.

- Azt hiszed nem tudom, meddig voltál fönt?- mondta szemrehányóan.

- Bocsi, de most az egyszer hadd szegjem meg a szabályaid!- sétáltam el mellette. Az udvar padján- mint mindig- Castiel épp rockzenét hallgatott. A DÖK-ös teremben Nathaniel és Melody papÍrok fölé görnyedtek. Az A teremben Iris beszélgetett Rosával, a B teremben Armin videojátékozott Alexyvel, aki nem is figyelt rá, mert a fülhallgatója a fülén volt. A tanárok a tanáriban, Jade a kertben a virágokkal.

- Szia- sétáltam oda hozzá.

- Á! Yimi! Hogy vagy?- érdeklődött Jade.

- Jól és te?- ásítottam.

- Még csak reggel van. Mit csináltál este?- vonta föl a szemöldökét.

- Háát... fönt voltam- tértem ki. Szerintem látta rajtam, hogy nem akarok beszélni róla, mit csináltam, ezért megmondta melyik virággal foglalkozzak.

- Az igazgatónő szerzett néhány új palántát. Segítesz?- állt föl. Bementünk az üvegházba, hogy kihozzuk a három láda tulipánt. Már a második dobozzal raktuk a földbe őket, amikor becsöngettek.

- Jaj! Elkések!- ijedtem meg.

- Siess!

Felkaptam a táskámat és rohanni kezdtem. Éppen beértem az órára Mr. Faraize előtt.

- Mi történt?- nézett rám Nathaniel.

- Hosszú- vettem a levegőt egymás után. Amint kicsöngettek rohantam vissza a kertbe Jade-hez. Már épp a virágokat öntözte.

- Köszönöm a segítséged!- mosolygott. Ránéztem az órámra. Öt perc múlva becsöngetnek.

- Menj csak.

- Köszönöm, Jade- sóhajtottam. Elmentem Castiel mellett. Hirtelen egy vízcsepp hullott az orromra. Felnéztem az égre. Ajaj... esni fog... -gondoltam. Mire beértem a folyosóra elkezdett szakadni. Két másodperc múlva Castiel is belépett, csuromvizesen. Nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Most meg mit nevetsz!?

- Bocsi. Gyere, menjünk órára- fordultam meg. És akkor, megláttam, hogy Nathaniel megölel egy szőke hajú lányt. Összetört a szívem. Éreztem, hogy könnyek futnak a szemembe. Kirohantam a kertbe, de megcsúsztam a sáron.

- Áu! De fáj!- azthiszem kiment a bokám.

- Yimi, jól vagy?- fogta meg Lysander a vállam.

- Nem. Nagyon fáj a bokám!- szorítottam meg aszoknyám szárát.

- Gyere, elviszlek az orvoshoz- mondta Lysander, aztán a kezébe vett és elvitt a három sarokkal arrébb lévő doktorhoz. A röntgen alapján megállapította, hogy eltört a bokám. És a szívem is.

 

Remélem tetszett: Nelly

Az ötletedet írd meg kommentben! :)

Megosztás a facebookon