(Bocsánat, hogy nem raktam fel egy ideje új bejgyzést, de sok a tanulnivalóm) 

- Nem hiszem el, hogy ilyen béna vagy!- szitkozódott Kentin mikor hazaértem. 

- Most nem azt kellene mondanod, mint régen? Azt, hogy "Katona dolog" és megvígasztalni?! 

- Az régen volt. De most eltört a bokád, te szerencsétlen! 

Nem volt kedvem tovább hallgatni a bátyámat, ezért bementem a szobámba és rázártam az ajtót. Éppen még mielőtt az első könnycsepp végigfolyt volna az arcomon. 

Másnap reggel úgy tettem, mintha egy átlagos nap kezdődne. A narancssárga rúzsomat reggeli után még gyorsan, a tükröm előtt "megigazítottam". A parkon keresztül Kentin ment, én pedig megkerültem a parkot és a butik mellett sétáltam. Szerencsémre találkoztam Rosaliával. Ő persze azonnal kifaggatott és megesküdött rá, hogy kideríti, ki volt a szőke lány. 

- Nem szügséges Rosa. Én nem vagyok olyan mint, te. Ebből nem lesz kórház egy féltékenységi roham miatt- nevettem. 

- Hé! Na jó... Talán jogos... 

- Talán?- kérdeztem. 

- Yimi!- integetett nekem Armin. 

- Szia Armin! Heló Alexy! 

- Sziasztok lányok!- üdvözölt minket Alexy is. 

- Akkor én megyek is- mentegetőzött Rosa és elsétált a kert felé. Értetlenül néztem utána. Ahányszor a fiúk megjelennek Rosalia elmegy. Ezen nem volt több időm gondolkodni, mert el kellett indulnom a terembe, ha a többiek előtt akartam beérni. A lépcsőnél összetalálkoztam a szőke lánnyal. 

- Nicsak! A bicebóca megjelent! 

- Mit akarsz?- morogtam. 

- Épp Nathanielelt kerestem. 

- És miért? 

- Az személyes. 

- Akkor menj és ugráld körbe a kis Nathanieledet!- vetettem oda neki és igyekeztem gyorsan beérni a terembe. Azt hiszem kicsivel gorombább voltam kelleténél... Ebédszünetben megmutattam Rosának a szőke hajú lányt. Két másik lányis volt vele, egy fekete és egy barna hajú. 

- Ők Charlotte, Lin és Amber. De azt hiszem, te valamit félreértettél, mert Amber Nathaniel húga- magyarázta. 

Ledöbbentem. 

Remélem tetszett :) Nelly 

Ötleteket kommentben! ;) 

Megosztás a facebookon

Szinte futva mentem az iskolába. Alig bírtam reggel fölkelni, mert este sokáig írogattunk Rosával facebookon. A kapu előtt kifújtam magam. Az én rutinom!- gondoltam.

- Csodálom, hogy ideértél!- tapsolt nekem Kentin a falnak dőlve.

- Azt hiszed nem tudom, meddig voltál fönt?- mondta szemrehányóan.

- Bocsi, de most az egyszer hadd szegjem meg a szabályaid!- sétáltam el mellette. Az udvar padján- mint mindig- Castiel épp rockzenét hallgatott. A DÖK-ös teremben Nathaniel és Melody papÍrok fölé görnyedtek. Az A teremben Iris beszélgetett Rosával, a B teremben Armin videojátékozott Alexyvel, aki nem is figyelt rá, mert a fülhallgatója a fülén volt. A tanárok a tanáriban, Jade a kertben a virágokkal.

- Szia- sétáltam oda hozzá.

- Á! Yimi! Hogy vagy?- érdeklődött Jade.

- Jól és te?- ásítottam.

- Még csak reggel van. Mit csináltál este?- vonta föl a szemöldökét.

- Háát... fönt voltam- tértem ki. Szerintem látta rajtam, hogy nem akarok beszélni róla, mit csináltam, ezért megmondta melyik virággal foglalkozzak.

- Az igazgatónő szerzett néhány új palántát. Segítesz?- állt föl. Bementünk az üvegházba, hogy kihozzuk a három láda tulipánt. Már a második dobozzal raktuk a földbe őket, amikor becsöngettek.

- Jaj! Elkések!- ijedtem meg.

- Siess!

Felkaptam a táskámat és rohanni kezdtem. Éppen beértem az órára Mr. Faraize előtt.

- Mi történt?- nézett rám Nathaniel.

- Hosszú- vettem a levegőt egymás után. Amint kicsöngettek rohantam vissza a kertbe Jade-hez. Már épp a virágokat öntözte.

- Köszönöm a segítséged!- mosolygott. Ránéztem az órámra. Öt perc múlva becsöngetnek.

- Menj csak.

- Köszönöm, Jade- sóhajtottam. Elmentem Castiel mellett. Hirtelen egy vízcsepp hullott az orromra. Felnéztem az égre. Ajaj... esni fog... -gondoltam. Mire beértem a folyosóra elkezdett szakadni. Két másodperc múlva Castiel is belépett, csuromvizesen. Nem bírtam ki nevetés nélkül.

- Most meg mit nevetsz!?

- Bocsi. Gyere, menjünk órára- fordultam meg. És akkor, megláttam, hogy Nathaniel megölel egy szőke hajú lányt. Összetört a szívem. Éreztem, hogy könnyek futnak a szemembe. Kirohantam a kertbe, de megcsúsztam a sáron.

- Áu! De fáj!- azthiszem kiment a bokám.

- Yimi, jól vagy?- fogta meg Lysander a vállam.

- Nem. Nagyon fáj a bokám!- szorítottam meg aszoknyám szárát.

- Gyere, elviszlek az orvoshoz- mondta Lysander, aztán a kezébe vett és elvitt a három sarokkal arrébb lévő doktorhoz. A röntgen alapján megállapította, hogy eltört a bokám. És a szívem is.

 

Remélem tetszett: Nelly

Az ötletedet írd meg kommentben! :)

Megosztás a facebookon

Lehet, hogy furcsán nézett ki: öt lány megy együtt a gimibe. Ezt Castiel perverzen vigyorgó arcáról is le tudtam olvasni. A folyosóra érve szétváltunk, mert, bár egy osztályba tartozunk, nem mindig van ugyanabban a teremben óránk. Armint láttam a B terem ajtajában.

- Csajos délután volt? Videojátékokról is beszélgettetek?

- Nem. Csak fiúkról- kacsintottam és beléptem mellette az osztályba. Magyar lesz. Leültünk a padba és Armin mutatott egy újfajta játékot. A neve Run, egy ügyességi szintű ugrálós játék.

- X- Boxon könnyebb vele bánni. Hétvégén átjöhetnél, hogy megmutassam- mosolygott.

- Rendben- becsöngettek az órára. Mikor a hátsó folyosón siettem végig, hogy a második emeleti kémiaterembe menjek, beleütköztem Nathanielbe.

- Bocsánat!

- Semmiség. Mondd csak, ráérsz délután?

- Azt hiszem, igen.

- Eljöhetnél velem a parkba- pirult el.

- Először be kell ugranom Melodyhoz a táskámért.

- Melody szülinapja volt?- érdeklődött. Bólintottam. - Te tudtad?

- Igen és szóban fölköszöntöttem.

- Értem- ránéztem az órámra- Most mennem kell. A kertészklub már vár- ezalatt Jade- t értettem. Elköszöntünk egymástól. Délután izgatottan tűztem a hajamba a csatom.

 

- Elkészültél?- az ajtó túloldalán Kentin állt.

- Csodálom, hogy kopogsz!- megöleltem- Szia!

- Vigyázz magadra- Kentin eléggé aggódós bátyus, de nagyon szeretem. A park vaskapujánál már ott várt rám Nathaniel.

- Meghívhatlak egy fagyira?

- Öhm... Igen, köszönöm. Miután megvettük a fagyikat, leültünk a fűbe, és elkezdtünk beszélgetni.

- A te szüleid jóban vannak?- kérdezte Nat. Épp egy házaspár tolta el előttünk a babakocsiját, gondolom innen jött a kérdés. - A szüleim külföldön dolgoznak, évente egyszer- kétszer látj... látom őket. - Hát te szüleid?

- Nagyon jól kijövök velük, bár apukám egy kicsit szigorú. Azt akarja, hogy sikeres legyek- Nathaniel halványan elpirult. Rövid idő alatt elfogyasztottuk a fagylaltjainkat. Nathaniel fölállt és a kezét nyújtotta felém. Elindultunk egy fűzfa felé.

- Szeretsz fára mászni?

- Igen, szeretek- bámultam felfelé. Nath bakot tartott nekem, hogy fel tudjak kapaszkodni az ágakra, aztán felugrott mellém. Gyönyörű kilátás tárult elém. Az egész parkot be tudtam látni. A kis tavat, amin sárga vízililiomok úszkálnak, a sok virágot az ágyásokban és a körülöttük repkedő pár pillangót. Ide minden nap el fogok szökni naplementét nézni. A teliholdat is innen fogom bámulni.

- Biztosan nem tudsz még az osztályunk bandázós helyeiről- szólt óvatosan Nathaniel és körbe is nézett, nehogy valaki meghallja mit mond.

- Azt sem tudtam, hogy vannak bandázós helyeink- mondtam a csodaszép kilátástól kábultan. Nathaniel lesegített a fáról. Elvezetett egy bokroshoz és elhúzta az ágakat. Egy kitaposott út látszódott.

- Ezt nevezzük Mézeskalácsháznak. Iris édesapja segített az építkezésben- egy faházhoz értünk. - Mindenkinek van hozzá kulcsa- rázta meg a vaskarikán függő fémet Nathaniel. -

Nekem még nincs.

- Tudom. Pénteken ül össze az osztály.

- Jó tudni- morogtam. Nathaniel kinyitotta előttem a kisház ajtaját, hogy benézhessek rajta. Gyertyák álltak az asztalon és az ablakokban. A padlón szőnyeg és néhány párna. Otthonosnak tetszett.

- Van még egy- miután meggyőződtünk róla, hogy nem figyelnek, kiosontunk a bokrosból.

- Ez a cserjés meddig húzódik?- néztem hátra.

- A faltól addig a fűzfáig- Nath a távolba mutatott- Mondhatni összeköti az égtájakat. A falat: Kelet, a fűzfát: Dél, egy karót a földben: Nyugat és a mohás köveket: Észak.

- Különleges. És a másik?

- Egy nyárfa tetejére épült, amit fenyvesek vesznek körül. Hasonlít a Mézeskalácshoz.

Ezen muszáj volt kuncognom. - Megmutatod?- kértem. Egészen aranyos a Völgy- ez a ház neve- annyi különbséggel, hogy piros szőnyeg helyett barna van. Kikukucskáltam a tűlevelek közül. Egy pók épp akkor ereszkedett alá a hálóján, az orrom elé.

- Ááá!- ledermedtem. Nathaniel hátulról belémkarolt és elhúzott a nyolclábútól. Az állatot nem bántotta. Én mosolygtam magamban, egyrészt azon, mert ugyanúgy félek a pókoktól, mint a bátyám. Másrészt mert Nathaniel ilyen rendes. Az ajtónk előtt elköszöntem tőle.

- Köszöm a mai napot! Csodás volt!- egy puszit nyomtam az arcára.

- Szia Yimi! Holnap a suliban!- mondta. Milyen lazán kezelte a helyzetet. 

 

Remélem tetszett! Ha van egy ötleted írd meg kommentben :) Nelly

Megosztás a facebookon

Bocsi, a bemutatkozást és az első rész kétszer raktam ki...

Megosztás a facebookon

- Yimii! El fogsz késni!- kiabált fel nekem a lépcsőfordulóból Kentin.

- Te is késtél már el! Ne mormogj!- jelentem meg egy sporttáskával a kezemben. Kentin nekidőlt a falnak és ravaszul nézett rám.

- Lesz szó fiúkról is?

- Ez csajos buli. Már hogyne!

Kentin nevetett. - Gyere! Menjünk- átkarolt, mint a barátok egymást és úgy sétáltunk el Melodyékhoz. Azt mondta a szülei elutaztak a munkájuk miatt. Egy pillangót és egy darut hajtogattam neki, és el nem maradhat a csoki: cseresznyekrémes Milka.

- Megyek mielőtt becsöngetsz. Biztos nem akarod, hogy meglássanak- fordult meg.

- Várj!- megragadtam a kezét- Ne nyúlj a kabalaállatomhoz.

- Jólvan- mikor átölelt még a fülembe súgta: Mikor akarod elmondani nekik? Nem válaszoltam. Megvártam amig eltűnik a sarkon, és egy sóhajtás kiséretében becsöngettem. Rosa nyitott ajtót.

- De jó, hogy itt vagy! Mi újság?

- Á! Yimi kerülj beljebb!- lépett Rosalia mellé Melody. Nagyon szép szobája van. Kicsit restellem, hogy én érkeztem utoljára... Átadtuk a csomagokat Melodynak és segítettünk neki tálalni a finomságokat.

- Yimi neked ki tetszik?

- Rosa!- szólt rá Iris.

 

- Semmi gond. Azt hiszem Nathaniel. Hát nektek?

- Én Leighhel járok. Talán láttad már a butikban- vetette föl Rosa.

 

- Nekem, bevallom kicsit bejön Alexy- szólt félénken Viola.

- Megkérdezhetem mit gondol rólad, ha akarod- fordultam Violához.

- Láttalak valamelyik nap Nattal. Ti jártok Yimi?- szimatolt Rosa.

- Csak barátok vagyunk.

- Még- emelte föl az ujját Rosalia.

- Azt hallottam Nathaniel régen jóban volt Lysanderrel- mondta Iris.

- Nehéz lenne elképzelni- mosolyogtam- Egyikük sem bőszavú...

- Igen. Nathaniel inkább olvasni szeret- Melody.

- Tényleg?- kaptam föl a fejem. Bólogattak.

- Ti mennyire ismeritek Kentint?- kérdeztem.

- Én nagyon jóban vagyok vele. És... egyszer... véletlenül láttam... az öltözőben, mikor öltözött. Póló nélkül...- pirult el Iris.

- Én Castielről azt tudom, hogy festi a haját. Régen fekete volt neki- mutatott egy képet Rosa.

- Amúgy azt hallottam Lysanderrel együtt zenélnek és egy zenekart alkotnak- mesélte Melody.

- Armin és Alexy szerintem kedvelik Yimit. Elég sokat beszélgetsz velük- mosolygott rám Melody.

- Tudtátok, hogy Kentin fél a pókoktól?- kotyogott közbe Iris.

- És azt, hogy csak vizet szokott inni?- vetettem föl.

- Láttátok már a kontaktlencséjét?- kérdezte Rosalia.

- Te Yimi. Te játszol valamilyen hangszeren?- érdeklődött Melody.

- Régen zongoráztam, 

most pedig gitározok.

 

- Castiel is gitározik! Csak ő rockzenét szeret- lelkendezett Iris.

- Mesélsz még magadról Yimi?- kérte Viola.

- 14 vagyok. Szeretek lovagolni és tudok is. Öhm... van két kutyám Kakaó és Csont. Kakaó egy barnás szőrű Golden Retriever, Csont pedig egy hosszúszőrű kutyus. Nagyon szeretek olvasni, a fantasy a kedvenc műfajom. Ó! És fára mászni is szeretek.

- Én is tizennégy vagyok, mint mindenki. Szeretem a divatot, a vásárlást... -

És ha beleszólhatsz mások dolgába- szóltam közbe.

- Nagyon vicces! Szeretem a strandot, a cicákat és nyuszikat. Van egy nyuszim akit Mufinak neveztem el. Viola?- adta át a stafétát Rosalia.

Viola elpirult és belekezdett: - Hobbim a rajzolás, nagyon szeretek rajzolni. Bejön... Alexy... Szeretem a zöld színt és a sétákat.

- Én mindenféle kézműves dolgot nagyon szeretek, és a lila színt. Igazán kreatív vagyok... Néha én is szoktam olvasnii... Az osztályom DÖK-ös képviselője vagyok- mesélte Melody, miután Viola befejezte.

- Tizennégy éves vagyok, értelemszerűen. Gördeszkázok, értek a számítógépekhez és a hajfonáshoz, Ken legjobb barátja vagyok... sokat beszélgetek vele. Kedvencem a mentás fagyi és a rövidnadrágok- mosolygott Iris.

- Van valakinél rágó? Az epres a kedvencem- mondta Rosa.

- Ti festettétek már be a hajatokat?- kérdezte Melody. -

Én... egyszer az egész hajam végét... Kékre krepppapírral- jelentkeztem.

- Tartós? Egyszer kipróbálnám- motyogta Melody.

- Négy- öt napig megmarad és felvinni a hajra is könnyű. Bevizezed a papírt, amilyen színűt szeretnél, de lehetőleg valami sötétebb fajta legyen, és rátekered a hajadra, aztán egy csík alufóliát. Tíz- tizenöt perc múlva leszeded, és kész- néztem ki az ablakon. Megláttam a teliholdat és azonnal megijedtem.

- Melody, megmutatnád a mellékhelyiséget, kérlek- próbáltam higgadt maradni.

- Persze.

- Köszönöm- az ajtót magamra zártam és megvártam amig elmúlik a fejfájásom, közben ezt mondogatva magamban: Ne változzak át, jaj, csak ne változzak át! Mikor visszatértem a lányokhoz, Iris épp azt kérdezte, hisznek- e a lányok a városhoz kapcsolódó legendákban.

- Nincs okom rá, hogy higgyek az angyalokban- emelte föl a fejét álmoskásan Rosalia.

- Nem megyünk aludni? Szerintem mindenki álmos- szóltam. Leoltottuk a lámpákat, de mielőtt elaludtunk volna Rosa még gyorsan azt mondta: - Tudtátok, hogy Lysandernek van egy tetkója?

- Rosa! Aludj már!- szóltam rá. Mindenki nagyon gyorsan álomba merült. Nem feküdtünk le olyan későn, mert holnap iskola lesz.

Megosztás a facebookon

Reggel, mikor fölkeltem Nataniel jutott eszembe. Belebújtam a kedvenc ruhámba: hózentróglis rövidnadrág, ami szürke, egy narancssárga színű rövid ujjúval, amin angol zászlós minta van. Mikor beléptem az iskolába, az igazgatónő odasétált hozzám.

- Kisasszony, elintéztem, hogy a kertészklub tagja legyen. Tudja, hol találja a kertet, igaz? Akkor megyek is.

Meg sem várta, amíg válaszolok. Egyáltalán nem tudom, hol a kert. Bementem a Dök-ös terembe, hátha ott van Nataniel, és tőle megkérdezhetem. De nem volt ott senki. Az udvaron összefutottam Rosaliával. Megmutatta hol van a kert, és bemutatott egy félénk barátnőjének, aki szeret rajzolni és Violának hívják.

- Szia, Yimi vagy, ugye? Jade vagyok. Kertészklubos- mondta.

- Örülök, hogy megismerhetlek. Miben segíthetek?

- Most kaptunk néhány palántát, amit el kell ültetni.

- Segíthetek?

- Persze, gyere, megmutatom a palántákat.

- Megyek,- anyukámnak mindig sokat segítek a virágokkal és más növényekkel, de orchideákat még sosem ültettem.

- Ne úgy csináld- megfogta a kezem, és irányította- Érted már?

- Azt hiszem,- kicsit zavarban vagyok, de ez nem mindig rossz. Eszembe jutott, hogy segítenem kell Alexynek matekot tanulni. Holnap dolgozatot ír. Egész jól megy már neki.

- Ügyes vagy, Alexy! Hidd el, menni fog a holnapi dolgozat!- mondtam neki.

- Armin te mit csinálsz! Megint videojátékozol? A lábai a padon voltak, ő hátradőlve ült a széken és nyomkodta a gombokat.

Amikor kiléptünk a teremből, Rosa szaladt oda hozzám.

- Valami Jade keres téged, Yimi!- látszott rajta, hogy mérges, biztos fontos dolga volt. Rohantam vissza a kertbe.

- Jade, Rosa azt mondta keresel- mentem oda hozzá.

- Szia!- kacsintott- Szükségem van a segítségedre. Megöntöznéd a liliomokat, amíg én gyomlálok?

- Természetesen- kezembe vettem az öntözőkannát, és megtöltöttem vízzel.

- Öhm… otthon is vannak liliomok, és nem mintha nem tudnám, de, hogy biztos legyek benne, mennyi vizet igényelnek ezek a példányok?- kérdeztem szerényen. Jade egy perfect jelet mutatott.

- Köszi,- elkezdtem öntözni.

- Hah… Jade… Ó ne! Elfelejtettem elmondani Rosának, hogy Melody kereste!- kaptam a fejemhez. - Menj csak!- mosolygott.

- Köszi! Óra után találkozunk! Szia!

- Szia, Yimi!

Futottam, hogy beérjek a terembe, rajzra. Rajzon Nataniel mellett ülök, a mellettünk lévő padban Rosa Violával. Odacsúsztattam Rosaliának egy papírt, amin ez állt: Melody keresett téged. Bocsi, későn szóltam… Elolvasta, aztán rám nézett.

- Találkoztam vele, ne aggódj!- súgta oda nekem- Jut eszembe, veled is beszélni szeretne.

Óra után a Dök-ös terembe mentem. Melody szerencsére ott volt.

- A hétvégén pizsamapartit tartok a születésnapom alkalmából, és szeretném, ha eljönnél.

- Nagy örömmel. Köszönöm a meghívást!- nagyon örülök!!!

Hazafelé:

- Yimi várj!- hátranéztem. Nataniel az.

- Szia Yimi!

- Szia Nat!

Megfogta a kezem- Mondanom kel valamit… Yimi… Szeretlek téged!

Remélem tetszett a 3.rész! :) Nelly

Ui.: Ha te valamit máshogy gondoltál, írd meg kommentben ;)

Megosztás a facebookon